George és a kávéreklám, avagy szexszel minden eladható?!

Reklám

Egy városi ember akár ezer reklámmal is találkozhat napközben, pusztán annyi idő alatt, amíg beér a munkahelyére majd a műszak végén haza. Azt mondják, kisgyerekkel és/vagy kutyával bármit el lehet adni. Van azonban egy harmadik közvetítő is, ami valószínűleg kenterbe veri a tündéri kisbabákat a cuki kutyusokkal együtt, és az nem más, mint második legerősebb ösztönünk, a fajfenntartás, azaz profánabbul fogalmazva a szex.

Nem kell, hogy fürdőruha legyen, vagy fehérnemű, lehet akár
locsolótömlő, műanyag kisszék, vagy akár lábköröm-gombakrém; sex sells, ahogy az angol mondja. A szexuális ösztön fel-, illetve kihasználása a reklámokban ugyanakkor mégsem olyan egyszerű, és könnyű, mint azt gondolnánk, az egyértelmű utalásokat ugyanis a legtöbb ember visszataszítónak találja.

Egy jó reklám sokkal kifinomultabban manipulálja a vásárlókat és köti össze a szexualitást a birtoklás vágyával, illetve az elismert vagy titkolt egzisztenciális vágyaink megérintésével. Jellemző példa erre a Brendan Fraser főszereplésével készült George
of the Jungle – Az őserdő hőse –, című film, melyben főhősünk, a dzsungelben nevelkedett George a nagyvárosba keveredve először szembesül egy kávéreklámmal. 

A reklám azt sugallja számára, hogy ha azt a bizonyos fajta kávét issza mindennap, akkor szíve hőn áhított hölgye őt fogja választani. Így aztán George nekiáll kávét rágni, amitől persze piszkosul felpörög. A filmben – bár
elsősorban a szórakoztatás a célja –, több ponton is nyomon követhető a fogyasztói társadalom kritikája.

Kovács Rhewa Andrea