Mit adtak nekünk a rómaiak? Hát, reklámot!
Mit adtak nekünk a rómaiak? – kérdezi Reg a Brian élete című filmben. Aztán jön a reklám. Amikor bosszúsan átkapcsolunk egy másik csatornára, ahol igen nagy valószínűséggel egy másik reklám megy, valószínűleg eszünkbe sem jut, hogy a reklámok eredete egészen a római kultúráig nyúlik vissza. Valószínűleg Reg, és persze Brian nem örülne ennek a megállapításnak, de bizony, a különböző borokat forgalmazó „cégek” logóit már Rómában is a falakra festették.
Ha eljátszunk kicsit a gondolattal, nem nehéz elképzelni, ahogy a borkereskedők a maguk cégérét dicsérgetik és ajánlgatják a piacon járó-kelőknek. Elvégre a kereskedelem elég régi foglalkozás, és ugye azt senki sem hiszi, hogy az ókorban mindenki csak csücsült a fenekén, néma csendben, mint a hal, és várta, hogy a vevő majd szépen vásárol. A portéka iránti érdeklődés felkeltésének kiváló eszköze a reklám.
Valószínűleg a korai időkben nem voltak olyan szigorúan szabályozott rendeletek, mint manapság, bár az alaptalan hitelrontással – főleg, ha rábizonyították a kereskedőre ezt az etikailag elég erősen megkérdőjelezhető hozzáállást –, végeredményben a saját hitelét rontotta a szolgáltató. Még az is lehet, hogy ki is tiltották az illetőt a piacról.
A Monthy Python filmekből jól ismert karakterek jelennek meg lelki szemem előtt, ha csak eszembe jut egy ókori, középkori piac, ahol a korabeli kufár a korabeli körülmények között a huszadik századi nyomulós, vagy kifinomultabb manipulatív eszközökkel igyekszik rábírni a vevőt a vásárlásra.
Kovács Rhewa Andrea